„A SEBÉSZET TÖRTÉNETE…1846-BAN KEZDŐDÖTT A NARKÓZIS FELFEDEZÉSÉVEL, S A FÁJDALOMMENTES OPERÁCIÓ LEHETŐSÉGÉVEL. AMI AZELŐTT VOLT, CSUPÁN ÉJSZAKÁJA VOLT A TUDATLANSÁGNAK, A KÍNNAK ÉS A SÖTÉTSÉGBEN VALÓ MEDDŐ TAPOGATÓDZÁSNAK.” BERTRAND GOSSET

„ELKÉPZELHETŐ-E NAGYOBB BIZALOM EGYIK EMBER RÉSZÉRŐL A MÁSIK IRÁNT, MINT AMIKOR VALAKI BELEEGYEZIK ABBA, HOGY A MÁSIK BÓDÍTÓ MÉREGGEL FÁJDALMATLAN ÉS ÖNKÍVÜLETI ÁLLAPOTBA HOZZA ÉS SZEMÉLYÉT NEKI KISZOLGÁLTASSA.” BILLROTH T.

FÁJDALOMMENTESEN, BIZTONSÁGOSAN avagy, hogyan vált biztonságossá mára az altatás

Az altatásos, fájdalommentes operálás tudománya a fejlődés rögös útját járta be az elmúlt másfél évszázadban és sok áldozattal járt, amíg a mai biztonságos szintre eljutott. A változás annyira sokrétű, hogy nehéz összefoglalni, sorrendet felállítani, melyik új módszer, műszer, biztonsági előírás, vagy gyógyszercsoport megjelenése szolgálta leginkább a szövődménymentes altatást, a problémamentes felépülést, azaz a biztonságot.

 

Az oxigén az élet nélkülözhetetlen eleme, fontossága egyértelmű, ezért kínálkozik az élre. Az emberi szervezet oxigénhiányos állapota (hypoxia) súlyos, könnyen végzetes következménnyel járhat. Ezért a megfelelő oxigenizáció biztosítása volt a legjelentősebb előrelépés a biztonságos aneszteziológia felé. Sok évtizede már, hogy az oxigén használata narkózis közben elengedhetetlen.

A hosszabb műtétek során gyakran elégtelenné váló spontán légzés helyett, a pontos és megbízható gépi lélegeztetés alkalmazása vált elfogadottá. A korszerű altatógépek érzékelik a lélegeztetés gázkeverékének oxigéntartalmát, jelzik, ha csökkent. A páciensnél pedig ma már rutinszerűen pulzoximéter méri a keringő vér oxigénszintjét és szintén riaszt, ha telítettsége veszélyesen romlik.

A beteg, és paramétereinek megfigyelésében a betegellenőrző monitorok alkalmazása forradalmi változást jelentett. A műtét közben öntudat nélkül fekvő „altatott” beteget sokféle inger, behatás, stressz éri, elengedhetetlen tudni, hogy a szervezet mindezekre hogyan reagál. A „hőskorban” az altatást végző az érzékszerveivel kellett, hogy megfigyelje a beteg reakcióit, kevés eszköz állt rendelkezésére. Megjelentek a betegellenőrző monitorok, melyek folyamatosan mérik és megjelenítik az életfontosságú élettani paraméterek értékeit, görbéit. Minőségi változást hoztak a beteg állapotának követésében, mert egyrészt a megfigyelés folyamatossá és objektívvé vált, másrészt a monitorok hamar jelzik a veszélyes változást, riasztással figyelmeztetnek. Így lehetőség van a korai beavatkozásra. A monitorozás előtti korszak hátránya az volt, hogy a veszélyt későn észlelhették, így a sikeres beavatkozás esélye drámaian lecsökkent.

Az aneszteziológia gyógyszerei szinte kivétel nélkül erős hatóanyagokat tartalmaznak, melyek komoly mellékhatásai szövődményeket is okozhatnak. Többségük folyadék formájában vénába adagolható, de használunk gázokat és gőzöket is, ezek a tüdőn keresztül kerülnek a szervezetbe. Fontos tudni, milyen gyorsan és mennyi ideig hatnak, más szerekkel kombinálhatóságukat, kölcsönhatásokat, a vegyületek lebomlásának módját, kiürülésének útját, hatásuk felfüggeszthetőségét.

A gyógyszercsoportok újabb generációinak készítményei egyre kedvezőbb (fenti) tulajdonságokkal bírnak, kevesebb a mellékhatásuk, ezért a szövődmények veszélye kisebb, használatuk mindinkább biztonságosabbá vált.

A gyógyszerkutatás felfedezte néhány gyógyszercsoport antidótumát (hatásukat felfüggesztő „ellenszer”), melyek beadása inaktívvá teszi a vegyületet, megszűntetve a hatóanyag nemkívánatos mellék-, és utóhatásait is.

A kalibrált párologtatók megjelenése lehetővé tette az inhalációs narkotikumok (a belégzéssel szervezetbe juttatott, altató hatású gőzök) koncentrációjának pontos adagolását, a gázmonitorok pedig mérik a beteg által be-, és kilégzett értékeit. Ezáltal a narkózis mélysége finoman szabályozható, „túlaltatás” vagy ébrenlét nélkül.

A fejlődés iránya: arra törekedni, hogy a beteg szervezetének reakcióját szorosan követve, minél kedvezőbb tulajdonságú és hatású gyógyszereket kombinálva, célzottan adagolva a szükséges dózisokat, biztosítsuk a stresszmentes, kiegyensúlyozott, a szervezet számára legkisebb terhelést jelentő, fájdalommentes műtéti érzéstelenítést, aminek végén a tovább már nem szükséges gyógyszerhatásokat felfüggesztjük. Ez, a beteg számára legkedvezőbb, „személyére szabott” narkózis, a biztonságos anesztézia.

Végezetül (de fontos): lehetnek nagyon biztonságos gyógyszereink, módszereink, használhatunk korszerű monitorokat, az aneszteziológia biztonságának legfőbb záloga az aneszteziológus maga.

dr Sugár István aneszteziológus

 

ALTATTÁK MÁR?
MONDJA EL (JÓ VAGY ROSSZ) ÉLMÉNYÉT, MEGBESZÉL(HET)JÜK
ALTATNI FOGJÁK?
TEGYE FEL KÉRDÉSÉT, TUDJUK MEG FÉLELMÉT, MEGBESZÉL(HET)JÜK