ALTATÁS.HU (2)

„CSAK A HÜLYÉK TUDNAK MINDENT. A TÖBBIEK ÉLETÜK VÉGÉIG TANULNAK” – Albert Eistein

"Az aneszteziológia és intenzív terápia egy, közös szakvizsga (5 év képzés)."

"A beteg java a legfőbb törvény."

"A betegnek mindig igaza van."

"A sebészkés elválaszthatatlan a fájdalomtól."

"A fájdalommentes operálás lehetőségével elkezdődött a sebészet sikeres évszázada."

"A beteg vénájába beadott gyógyszert nem lehet a szervezetéből kivenni."

"Kis narkózis nincs...csak rövid műtét."

AZ ANESZTEZIOLÓGUS MESÉL

TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK MŰTÉT ELŐTT ÁLLÓ BETEGEKNEK

“ORVOSKÉNT a mi feladatunk a TANULÁS és a TÁJÉKOZTATÁS.” – Iller Barbara

OTT AZT MONDTÁK, HA ELALTATNAK, MEG FOGOK HALNI - MONDTA AZ IDŐS NÉNI

Évekkel korábban kórházi munkám során altatás előtti vizsgálatra jött egy sokszoknyás, vidéki idős néni. Szomorkásan és aggódva érkezett. Mi a baj, tessék mondani, kérdeztem. Jaj, nagyon bánatos vagyok, mert az egyik vidéki kórházban azt mondták nekem, hogy ha elaltatnak, nem fogok felébredni, meg fogok halni. Megnyugtatva próbáltam kérdezni, miért kellene operálni és milyen kísérőbetegségei vannak. Kiderült, epekövesség miatt kell műteni, valamint az is, hogy nincs súlyos, a kockázatot növelő kísérő betegsége. Mivel életkora nyolcvan körül volt, ezért mondhatta a kolléga, hogy idős szervezete nem fogja kibírni az altatást.

A vizsgálati eredmények komoly elváltozást, átlagosnál nagyobb kockázatot nem jeleztek. Az időskori élettani változások és a gyógyszerek hatásainak, lebomlásának megváltozott folyamatai/ reakciói pedig az aneszteziológus számára ismertek, így kezelhetőek. Mivel nem sürgős műtétről van szó, az általános egészségügyi állapot áttekinthető (a beteg esetleg felkészíthető).

A sokszoknyás, idős néni műtétje rendben megtörtént, jó általános állapotban hagyta el a kórházat.

Amennyiben pedig komolyabb kísérő betegség szerepel a kórelőzményben, és nincs ok sürgős beavatkozásra, ez esetben a kísérő betegség megfelelő kiegészítő vizsgálatokkal, akár konzultációval és célzott kezeléssel „beállítható”, így csökken az esetleges szövődmények veszélye. Ha szükséges, a páciens narkózis közben és a posztoperatív (műtét utáni) időszakban is kezelhető. Ez azonban mindig nehezebb, de így a beteg a sikeres műtéti beavatkozás után, kielégítő általános állapotban távozhat műtétje után.

A fentebb leírtak a tervezett sebészeti műtétes beavatkozásokra vonatkoznak.

Sokkal nagyobb a kockázat, ha sürgős az operáció (például vérzés miatt), amikor a gondos előkészítésre nincs lehetőség. Az aneszteziológus narkózis közben kell, hogy kezelje a kísérő betegségek esetlegesen fellépő szövődményeit is. Ez jóval összetettebb feladat.

ÖSSZEGEZVE: A MAGAS ÉLETKOR ÖNMAGÁBAN NEM JELENT ELLENJAVALLATOT, A NARKÓZISBAN OPERÁLHATÓ, MŰTÉTRE KERÜLŐ BETEGEK ÉLETKORA FOLYAMATOSAN EMELKEDIK.

Sosem szabad elvenni a beteg hitét a gyógyulásban (https://egy.hu/szocio/senkit-nem-szabad-megfosztani-a-gyogyulas-remenyetol-dr-tringer-laszlo-pszichiaterrel-beszelgettunk-111905#)

A rossz kommunikáció árt a betegnek (https://medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/a_rossz_kommunikacioval_is_arthat_az_orvos_a_betegnek)

HA MŰTÉTHEZ ALTATNAK NE JÁRJ ÚGY, MINT...

Fiatal nőt, rövid műtétjéhez készültünk elaltatni. Reggel volt, műtőbe érkezésekor üdvözöltük, előkészültünk narkózisához. Ismert, hogy közvetlen operáció előtt már nem szabad enni, inni. Néha erre „cselesen” kérdeztünk rá, mint most is. Na, finom volt a reggeli, hogy ízlett a kávé? Mosolyogva válaszolta, hogy nem evett és nem ivott semmit. Elkezdtük az altatását, majd bevezettük az ilyenkor szokásos légúti tubust és megtörtént a beavatkozás. A narkózis rendben zajlott, kezdett ébredezni, jól lélegzett, ideje volt a tubus eltávolításának, mielőtt teljesen magához tér. Garatját feltárva húzom ki a csövet, mikor észrevettem, hogy a cső oldalára ragadva van ott valami. Jobban szemügyre véve láttam, hogy rágógumi van a tubushoz tapadva. Nagyon meglepődtem és megkönnyebbülten konstatáltam mekkora szerencsénk volt. Mindkettőnknek, a betegnek és nekem is. Mert ha intubáláskor (a tubus légcsőbe vezetésekor) a rágógumi a légutak valamely részébe sodródik, részlegesen, vagy teljesen elzárja azt, ami súlyos oxigénhiányos állapothoz is vezethet.

A beteg betartotta az utasítást, mégis veszélyes helyzet alakult ki.

A tanulság: ajánlott intubálás előtt áttekinteni a szájüreget, az ottani ékszert, ha lehet eltávolítani, mozgó fogra figyelni.

MŰTÉT UTÁNI ELBOCSÁTÁS/ELMARADT TÁJÉKOZTATÁS, FIGYELEMFELHÍVÁS

Rövid műtét, altatásban. Ébredezik a páciens és amint tisztul a gondolkodása, izgatottan kérdi hány óra van. Mert neki rohannia kell a gyerekért az óvodába. Rémülten néztem az operatőrre, hogy is van ez? Ezek szerint nem tájékoztatta, hogy műtét és altatás után tilos önállóan közlekedni, gépkocsit vezetni. Persze ekkor jöttem rá, hogy ez a tájékoztatás legalább annyira az aneszteziológus dolga, mint az operatőré. Kiderült egy biztonsági rés. Ettől az esettől fogva tájékoztattam minden altatott kisműtétes (azonnal hazaengedett) beteget, hogy az altatás után 24 óráig erős gyógyszeres befolyásoltság áll fenn, ezért önállóan közlekedni, gépkocsit vezetni, vagy mondjuk szerződést kötni nem szabad. Páciensünkkel pedig azonnal beleegyező nyilatkozatot írattunk alá, hogy saját felelősségére cselekszik.

Hallottam történetet, hogy az altatás után elengedett páciens gyógyszerhatás miatt tragikus közlekedési balesetet szenvedett.

"hát, az neked kell", mondta az ügyvezető; // nem, a páciensnek, válaszoltam

Fiatal nő járt nálam az ambulancián, sokféle allergiáról számolt be. Gyerekkora óta rendszeres ellenőrzés, gondozás, szükség esetén kezelés tartja egyensúlyban, - többnyire tünetmentesen - állapotát. Kórtörténete 14 oldalt tett ki, amit részletesen tanulmányoztam. Az allergiát általában is komolyan kell venni, altatáskor pedig különös körültekintés szükséges, mivel némely aneszteziológiában használt szer kiválthat enyhébb, vagy komolyabb reakciót. Miután áttekintettem a betegség múltját, felhívtam telefonon az allergológus kollégát, aki évek óta gondozza. Örömmel vette körültekintő tájékozódásomat, majd átbeszéltük mi a követendő taktika. Ezután eldöntöttem, melyik altatószert választom, amely azonban már háttérbe szorult. Alig használják, mert az újabb, de nagyon ritkán allergizáló készítmény kiszorította. Gyógyszertárhoz fordultam, de megtudtam, hogy az ellátás akadozik. Közeledett a tervezett műtéti időpont, ezért sietősen kezdtem intézetekbe telefonálni, hátha kapok kölcsön pár ampullát. Végül sikerült hozzájutni és a műtét reggelén mesélem a magán intézet ügyvezetőjének a kalandos beszerzést. „Vasárnap ebédidőben még a gyógyszerért utazgattam”, mondom neki jelezvén, nem volt egyszerű megszerezni a beteg számára biztonságos készítményt. Tudott az allergiáról, mégis félvállról csak ennyit mondott: „hát az neked kell.” Elcsodálkoztam és indulatos lettem szavaitól, majd így válaszoltam: „Az nem nekem, hanem magától érthetően, a rendelő páciensének kellett!” Hogy szövődménymentesen altathassuk a beavatkozáshoz és nemkívánatos esemény ne rontsa a magánintézetének jó hírét. Nehezen értette meg.

Vannak helyzetek, mikor a modern, széles körben elterjedt gyógyszerek (és módszerek) is problémásak lehetnek, ezért ilyenkor régebbi, bevált – kissé elfeledett – megoldás szolgálhatja a biztonságot. A betegnek pedig alapvető joga a számára legkedvezőbb ellátásban részesülni, az orvosnak viszont kötelessége a legjobb tudása szerint, körültekintően eljárni. Határozott kiállással és indoklással tudatosítani kell a manuális szakma kollégáival, a magán és állami intézetek vezetőivel, hogy időnként az egyedi megoldás nem az aneszteziológus orvosnak kell, hanem az intézet paciensének kell, számára ez jelenti a biztonságot. A személyre szabott ellátást kell választani.

„Hát az nem nekem, hanem a betegnek kell(ett)”.

A páciens hozzátartozói megértették az előkészület történéseit és végig készségesen együttműködve segítettek. A szövődménymentes altatás és sikeres beavatkozás után megkönnyebbülve, --hálás köszönetüket az ügyvezetőnek is kifejezve --, távoztak. Pedig a főnök egyáltalán nem érezte át a történtek fontosságát.