Fiatal nő járt nálam az ambulancián, sokféle allergiáról számolt be. Gyerekkora óta rendszeres ellenőrzés, gondozás, szükség esetén kezelés tartja egyensúlyban, - többnyire tünetmentesen - állapotát. Kórtörténete 14 oldalt tett ki, amit részletesen tanulmányoztam. Az allergiát általában is komolyan kell venni, altatáskor pedig különös körültekintés szükséges, mivel némely aneszteziológiában használt szer kiválthat enyhébb, vagy komolyabb reakciót. Miután áttekintettem a betegség múltját, felhívtam telefonon az allergológus kollégát, aki évek óta gondozza. Örömmel vette körültekintő tájékozódásomat, majd átbeszéltük mi a követendő taktika. Ezután eldöntöttem, melyik altatószert választom, amely azonban már háttérbe szorult. Alig használják, mert az újabb, de nagyon ritkán allergizáló készítmény kiszorította. Gyógyszertárhoz fordultam, de megtudtam, hogy az ellátás akadozik. Közeledett a tervezett műtéti időpont, ezért sietősen kezdtem intézetekbe telefonálni, hátha kapok kölcsön pár ampullát. Végül sikerült hozzájutni és a műtét reggelén mesélem a magán intézet ügyvezetőjének a kalandos beszerzést. „Vasárnap ebédidőben még a gyógyszerért utazgattam”, mondom neki jelezvén, nem volt egyszerű megszerezni a beteg számára biztonságos készítményt. Tudott az allergiáról, mégis félvállról csak ennyit mondott: „hát az neked kell.” Elcsodálkoztam és indulatos lettem szavaitól, majd így válaszoltam: „Az nem nekem, hanem magától érthetően, a rendelő páciensének kellett!” Hogy szövődménymentesen altathassuk a beavatkozáshoz és nemkívánatos esemény ne rontsa a magánintézetének jó hírét. Nehezen értette meg.

Vannak helyzetek, mikor a modern, széles körben elterjedt gyógyszerek (és módszerek) is problémásak lehetnek, ezért ilyenkor régebbi, bevált – kissé elfeledett – megoldás szolgálhatja a biztonságot. A betegnek pedig alapvető joga a számára legkedvezőbb ellátásban részesülni, az orvosnak viszont kötelessége a legjobb tudása szerint, körültekintően eljárni. Határozott kiállással és indoklással tudatosítani kell a manuális szakma kollégáival, a magán és állami intézetek vezetőivel, hogy időnként az egyedi megoldás nem az aneszteziológus orvosnak kell, hanem az intézet paciensének kell, számára ez jelenti a biztonságot. A személyre szabott ellátást kell választani.

„Hát az nem nekem, hanem a betegnek kell(ett)”.

A páciens hozzátartozói megértették az előkészület történéseit és végig készségesen együttműködve segítettek. A szövődménymentes altatás és sikeres beavatkozás után megkönnyebbülve, --hálás köszönetüket az ügyvezetőnek is kifejezve --, távoztak. Pedig a főnök egyáltalán nem érezte át a történtek fontosságát.