TÖRTÉNETEK, TUDNIVALÓK AZ ANESZTEZIOLÓGIÁRÓL

"Az aneszteziológia és intenzív terápia egy, közös szakvizsga (5 év képzés)."

"A beteg java a legfőbb törvény."

"A betegnek mindig igaza van."

"A sebészkés elválaszthatatlan a fájdalomtól."

"A fájdalommentes operálás lehetőségével elkezdődött a sebészet sikeres évszázada."

"A beteg vénájába beadott gyógyszert nem lehet a szervezetéből kivenni."

    AZ ANESZTEZIOLÓGUS MESÉL

    TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK MŰTÉT ELŐTT ÁLLÓ BETEGEKNEK

    HA MŰTÉTHEZ ALTATNAK NE JÁRJ ÚGY, MINT...

    Fiatal nőt, rövid műtétjéhez készültünk elaltatni. Reggel volt, műtőbe érkezésekor üdvözöltük, előkészültünk narkózisához. Ismert, hogy közvetlen operáció előtt már nem szabad enni, inni. Néha erre „cselesen” kérdeztünk rá, mint most is. Na, finom volt a reggeli, hogy ízlett a kávé? Mosolyogva válaszolta, hogy nem evett és nem ivott semmit. Elkezdtük az altatását, majd bevezettük az ilyenkor szokásos légúti tubust és megtörtént a beavatkozás. A narkózis rendben zajlott, kezdett ébredezni, jól lélegzett, ideje volt a tubus eltávolításának, mielőtt teljesen magához tér. Garatját feltárva húzom ki a csövet, mikor észrevettem, hogy a cső oldalára ragadva van ott valami. Jobban szemügyre véve láttam, hogy rágógumi van a tubushoz tapadva. Nagyon meglepődtem és megkönnyebbülten konstatáltam mekkora szerencsénk volt. Mindkettőnknek, a betegnek és nekem is. Mert ha intubáláskor (a tubus légcsőbe vezetésekor) a rágógumi a légutak valamely részébe sodródik, részlegesen, vagy teljesen elzárja azt, ami súlyos oxigénhiányos állapothoz is vezethet.

    A beteg betartotta az utasítást, mégis veszélyes helyzet alakult ki.

    A tanulság: ajánlott intubálás előtt áttekinteni a szájüreget, az ottani ékszert, ha lehet eltávolítani, mozgó fogra figyelni.

    MŰTÉT UTÁNI ELBOCSÁTÁS/ELMARADT TÁJÉKOZTATÁS, FIGYELEMFELHÍVÁS

    Rövid műtét, altatásban. Ébredezik a páciens és amint tisztul a gondolkodása, izgatottan kérdi hány óra van. Mert neki rohannia kell a gyerekért az óvodába. Rémülten néztem az operatőrre, hogy is van ez? Ezek szerint nem tájékoztatta, hogy műtét és altatás után tilos önállóan közlekedni, gépkocsit vezetni. Persze ekkor jöttem rá, hogy ez a tájékoztatás legalább annyira az aneszteziológus dolga, mint az operatőré. Kiderült egy biztonsági rés. Ettől az esettől fogva tájékoztattam minden altatott kisműtétes (azonnal hazaengedett) beteget, hogy az altatás után 24 óráig erős gyógyszeres befolyásoltság áll fenn, ezért önállóan közlekedni, gépkocsit vezetni, vagy mondjuk szerződést kötni nem szabad. Páciensünkkel pedig azonnal beleegyező nyilatkozatot írattunk alá, hogy saját felelősségére cselekszik.

    Hallottam történetet, hogy az altatás után elengedett páciens gyógyszerhatás miatt tragikus közlekedési balesetet szenvedett.

    "hát, az neked kell", mondta az ügyvezető; // nem, a páciensnek, válaszoltam

    Fiatal nő járt nálam az ambulancián, sokféle allergiáról számolt be. Gyerekkora óta rendszeres ellenőrzés, gondozás, szükség esetén kezelés tartja egyensúlyban, - többnyire tünetmentesen - állapotát. Kórtörténete 14 oldalt tett ki, amit részletesen tanulmányoztam. Az allergiát általában is komolyan kell venni, altatáskor pedig különös körültekintés szükséges, mivel némely aneszteziológiában használt szer kiválthat enyhébb, vagy komolyabb reakciót. Miután áttekintettem a betegség múltját, felhívtam telefonon az allergológus kollégát, aki évek óta gondozza. Örömmel vette körültekintő tájékozódásomat, majd átbeszéltük mi a követendő taktika. Ezután eldöntöttem, melyik altatószert választom, amely azonban már háttérbe szorult. Alig használják, mert az újabb, de nagyon ritkán allergizáló készítmény kiszorította. Gyógyszertárhoz fordultam, de megtudtam, hogy az ellátás akadozik. Közeledett a tervezett műtéti időpont, ezért sietősen kezdtem intézetekbe telefonálni, hátha kapok kölcsön pár ampullát. Végül sikerült hozzájutni és a műtét reggelén mesélem a magán intézet ügyvezetőjének a kalandos beszerzést. „Vasárnap ebédidőben még a gyógyszerért utazgattam”, mondom neki jelezvén, nem volt egyszerű megszerezni a beteg számára biztonságos készítményt. Tudott az allergiáról, mégis félvállról csak ennyit mondott: „hát az neked kell.” Elcsodálkoztam és indulatos lettem szavaitól, majd így válaszoltam: „Az nem nekem, hanem magától érthetően, a rendelő páciensének kellett!” Hogy szövődménymentesen altathassuk a beavatkozáshoz és nemkívánatos esemény ne rontsa a magánintézetének jó hírét. Nehezen értette meg.

    Vannak helyzetek, mikor a modern, széles körben elterjedt gyógyszerek (és módszerek) is problémásak lehetnek, ezért ilyenkor régebbi, bevált – kissé elfeledett – megoldás szolgálhatja a biztonságot. A betegnek pedig alapvető joga a számára legkedvezőbb ellátásban részesülni, az orvosnak viszont kötelessége a legjobb tudása szerint, körültekintően eljárni. Határozott kiállással és indoklással tudatosítani kell a manuális szakma kollégáival, a magán és állami intézetek vezetőivel, hogy időnként az egyedi megoldás nem az aneszteziológus orvosnak kell, hanem az intézet paciensének kell, számára ez jelenti a biztonságot. A személyre szabott ellátást kell választani.

    „Hát az nem nekem, hanem a betegnek kell(ett)”.

    A páciens hozzátartozói megértették az előkészület történéseit és végig készségesen együttműködve segítettek. A szövődménymentes altatás és sikeres beavatkozás után megkönnyebbülve, --hálás köszönetüket az ügyvezetőnek is kifejezve --, távoztak. Pedig a főnök egyáltalán nem érezte át a történtek fontosságát.