A hosszabb műtétek során gyakran elégtelenné váló spontán légzés helyett a pontos és megbízható gépi lélegeztetés alkalmazása vált elfogadottá. A korszerű altatógépek érzékelik a lélegeztetés gázkeverékének oxigéntartalmát, jelzik, ha csökkent. A páciensnél pedig ma már rutinszerűen pulzoximéter méri a keringő vér oxigénszintjét, és szintén riaszt, ha a telítettsége veszélyesen romlik.

A beteg és paramétereinek megfigyelésében a betegellenőrző monitorok alkalmazása forradalmi változást jelentett. A műtét közben öntudatlanul fekvő „altatott” beteget sokféle inger, behatás, stressz éri, elengedhetetlen tudni, hogy a szervezete mindezekre hogyan reagál. A hőskorban az altatást végző az érzékszerveivel volt kénytelen megfigyelni a beteg reakcióit, kevés eszköz állt rendelkezésére.

Megjelentek a betegellenőrző monitorok, amelyek folyamatosan mérik és megjelenítik az életfontosságú élettani paraméterek értékeit, görbéit. Minőségi változást hoztak a beteg állapotának követésében, mert egyrészt a megfigyelés folyamatossá és objektívvé vált, másrészt a monitorok hamar jelzik a veszélyes változást, riasztással figyelmeztetnek. Így lehetőség van a korai beavatkozásra. A monitorozás előtti korszak hátránya az volt, hogy a veszélyt későn észlelhették, így a sikeres beavatkozás esélye drámaian csökkent.

Az aneszteziológia gyógyszerei szinte kivétel nélkül erős hatóanyagokat tartalmaznak, amelyek komoly mellékhatásai szövődményeket is okozhatnak. Többségük folyadék formájában vénába adagolható, de használunk gázokat és gőzöket is, ezek a tüdőn keresztül kerülnek a szervezetbe. Fontos tudni, hogy milyen gyorsan és mennyi ideig hatnak, a más szerekkel való kombinálhatóságukat, a kölcsönhatásokat, a vegyületek lebomlásának módját, kiürülésének útját, hatásuk felfüggeszthetőségét.

A gyógyszercsoportok újabb generációinak készítményei egyre kedvezőbb (fenti) tulajdonságokkal bírnak, kevesebb a mellékhatásuk, ezért a szövődmények veszélye kisebb, használatuk mindinkább biztonságossá vált.

A gyógyszerkutatás során felfedezték néhány gyógyszercsoport antidótumát, a hatásukat felfüggesztő „ellenszert”, amelynek beadása inaktívvá teszi a vegyületet, megszüntetve a hatóanyag nemkívánatos mellék- és utóhatásait is.

A kalibrált párologtatók megjelenése lehetővé tette az inhalációs narkotikumok – a belégzéssel szervezetbe juttatott, altató hatású gőzök – koncentrációjának pontos adagolását, a gázmonitorok pedig mérik a beteg által be- és kilélegzett értékeit. Ezáltal a narkózis mélysége finoman szabályozható, „túlaltatás” vagy ébrenlét nélkül.

A fejlődés iránya: arra törekedni, hogy a beteg szervezetének reakcióját szorosan követve, minél kedvezőbb tulajdonságú és hatású gyógyszereket kombinálva, célzottan adagolva a szükséges dózisokat, biztosítsuk a stresszmentes, kiegyensúlyozott, a szervezet számára a legkisebb terhelést jelentő, fájdalommentes műtéti érzéstelenítést, amelynek végén a tovább már nem szükséges gyógyszerhatásokat felfüggesztjük. Ez a beteg számára a legkedvezőbb, személyére szabott narkózis, a biztonságos anesztézia.

Végezetül egy fontos tény: lehetnek nagyon biztonságos gyógyszereink, módszereink, használhatunk korszerű monitorokat, az aneszteziológia biztonságának legfőbb záloga mégis maga az aneszteziológus.

Dr. Sugár István
aneszteziológus